Pauló-Varga Ákos
2011-ben kezdtem az egyetemet az SZTE bölcsészkarán, magyar alapszakon. Nem is volt kérdés, hogy minornak a filmelméletet választom. Már az egyetem előtt próbálkoztam filmkritikák írásával, érdekelt ez a világ, szerettem volna tovább bővíteni a történeti és elméleti ismereteimet. Aztán persze ahogy ez lenni szokott, minél többet beszélgettünk az órákon a filmművészetről, annál inkább nyomasztott, hogy milyen keveset tudok. Így aztán az is egy magától értetődő döntés volt, hogy az akkor még Vizuális Kultúratudomány néven futó mesterképzésre jelentkezem 2014-ben.
A Vizkult tanszék oktatói és kutatói fontos alapköveit rakták le a filmes műveltségemnek és szemléletmódomnak. Olyan filmeket szálaztunk szét, mint A nagy zabálás, az Eszkimó asszony fázik vagy a Dr. Caligari, de Milián Orsi jóvoltából a videoklipek elemzésébe is belekóstoltunk, Tóth Zolival műfajelméleti eszmefuttatásokba bonyolódtunk, Sághy Miklós pedig az adaptációs stratégiákat tárta fel. 2016-ban diplomáztam és még azon a nyáron sikerült elhelyezkednem.
Pár hónapot lehúztam egy nagyon kellemetlen műsorgyártó cégnél, majd felvettek a Viacomhoz, ahol televíziós műsorszerkesztéssel foglalkoztam programme plannerként az akkor induló RTL Spike csatornánál. 2020 nyarától pedig az HBO-nál dolgozom, hasonló pozícióban. Itt az HBO MAX (hamarosan már csak MAX) tartalmainak mozgatásában segédkezem és különféle operátorokat szolgálok ki a kontinens több pontján a Baltikumtól a Balkánig. A multis főállás mellett egyéni vállalkozóként igyekszem olyan munkákat vállalni, amik közelebb vannak az önmegvalósításhoz. Ennek megfelelően hobbiból, szerencsésebb esetben mellékállásban végezhetőek.
A filmes újságírás megmaradt az életemben, jelenleg a Kulter.hu-n, a Filmvilágban és a Film.hu-n jelennek meg cikkeim és előfordul, hogy a Filmvilág podcastben vendégeskedem, vagy épp közönségtalálkozókat moderálok. Emellett büszke magyarhangya vagyok, egy kicsi, közösségi mozifilm-forgalmazó csapatnál dolgozom, olyan, általában obskúrus szerzői filmeket juttatunk el a magyar mozikba, amiket mások nem mernek bevállalni, mi viszont nagyon szeretjük őket és fontosnak tartjuk, hogy eljussanak a hazai közönséghez.
A fentiek mellett elkezdett érdekelni a filmkészítés gyakorlati oldala. 2019-ben néhány barátommal alulról szerveződve forgattunk egy rövidfilmet. 2021-ben pedig jelentkeztem a Lumiere Filmiskola rendező szakára. Az első rövidfilmes rendezésem, a Reklámzaj a 2023-as Malter filmfesztiválon mutatkozott be (ennek társrendezője Vrbaski Viktor volt). Lumieres vizsgafilmünket pedig jelenleg is igyekszünk eljuttatni fesztiválokra. Ezek korai zsengék, de nagyon sokat tanultam belőlük, külön izgalmas, ahogyan a gyakorlati részét megismerve átértékelődik az elméleti tudás és ez fordítva is igaz: megfelelő elméleti alapok nélkül is biztosan lehet filmet csinálni, de nem feltétlenül érdemes. Így az én feladatom most az, hogy az SZTE-n megszerzett biztos elméleti és történeti tudással felvértezve megtanuljam folyékonyan beszélni a filmnyelvet. Egyelőre még kicsit dadogok, de majd hátha alakul.