Hírek, események, sikertörténetek

Top cikk
Friss

KUTATÁSI TERÜLETEINK

Több okunk is van arra, hogy kijelenthessük: a kortárs filmelmélet olyan pontra érkezett, ahol újra kell gondolni a tudományterületet mozgató előfeltevéseket és megközelítési módokat.

Tovább olvasom

A tanszéken végzett kutatások másik csapásiránya a történetek létrehozásának és megértésének, a történetmesélés műfaji, mediális kondicionáltságának vizsgálatára irányul.

Tovább olvasom

Apertúra Filmelméleti Műhely (AFM)

Apertúra Filmelméleti Műhely (AFM)

Az Apertúra filmes folyóirat 2005 őszén indult útjára Szegeden az ország filmes programjainak közös vállalkozásaként. 10 éves fennállása óta a folyóirat a magyarországi filmelméleti diskurzus egyik meghatározó fórumává nőtte ki magát. Megalapításának az volt a célja, hogy a nemzetközi és a magyar filmelmelméleti és filmtörténeti kutatások eredményeit disszeminálja, valamint olyan fórumként működjön, mely elősegíti a hallgatók, oktatók és kutatók párbeszédét. A szegedi bölcseleti iskola hagyományaiból következően is a folyóirat legerősebb profilja a filmelméleti-kritikai megközelítés. A folyóirat köré tudományos kutatócsoport szerveződött, melynek foglalkozásai a hallgatók számára is nyitottak. Az AFM keretein belül folyó műhelymunka egyrészt feldolgozza, másrészt feltárja azokat a kutatási területeket, amelyekre a folyóirat a tematikus számaiban fókuszál.

Több okunk is van arra, hogy kijelenthessük, a kortárs filmelmélet olyan pontra érkezett, ahol újra kell gondolni a tudományterületet mozgató előfeltevéseket és megközelítési módokat. Az új digitális médiumok megjelenése, a befogadói, terjesztői, felhasználói szokások megváltozása, a néző kognitív tevékenységére vonatkozó új elgondolások mind szükségessé teszik, hogy felülvizsgáljuk azokat a premisszákat, melyek megteremtették a film tudományos vizsgálatának alapjait a ’70-es években. Az AFM-ben zajló kutatások továbbá egyre részletesebben és intenzívebben reflektálnak a film és a film kérdését bekeretező vizuális kultúra összefüggéseire.

A formálódó, átalakulásban lévő kérdésfeltevések teszik izgalmassá a terület beható tanulmányozását. A műhely főbb problématerületei:

  1. a medialitás-intermedialitás kérdése
  2. a történetmondás filmi megvalósulásának szabályszerűségei
  3. korai és klasszikus filmelmélet
  4. magyar filmelméleti hagyományok
  5. hang-kép-szöveg viszonyok
  6. a populáris kultúra, film és ideológia viszonya

 

Az Apertúra Műhely a következő konferenciák szervezésében vett részt:

  • 2005. április: Kép/Szöveg/Film/Reprezentáció a multimediális korban nemzetközi konferencia (Szeged)
  • 2006. április: Szunnyadás (Erdély Miklós filmjeiről és filmes írásairól)
  • 2006. december: A Vászon és a Dívány találkozása. Szabad asszociációk filmművészet és pszichoanalízis határvidékén (Pécs)
  • 2007. november: „Kettős vetítés”. Bódy Gábor és Jeles András munkáinak összehasonlító elemzése (Szeged) (http://www.jeles-body.hu)
  • 2008. november: A kép tudattalanja, a tudattalan képei II. Magyar pszichoanalitikus filmkonferencia (Pécs)
  • 2012. június Sensation – Perception – Mediation. International Conference

 

 

Meghívott előadók:

Az AFM műhelyszemináriumaira rendszeresen meghívunk jeles kutatókat, akik az egyetemünk, vagy más, bel- és külföldi egyetem oktatói: így például Jonathan Auerbach vagy Jens Schröter  több alkalommal vettek  részt ilyen workshopokon.

 

Irodalomelméleti kutatások

A posztstrukturalista elméletek markáns magyarországi képviselőiből (Hárs Endre, Hódosy Annamária, Kiss Attila, Kovács Sándor, Szilasi László, Odorics Ferenc) álló deKon-csoport (1992-2004) számos, a modern és posztmodern irodalomelméleti irányzatok belátásait bemutató és hasznosító konferenciát szervezett. Az országos (el)ismertségnek örvendő  – rendezvények irodalomelméleti témákat dolgoztak fel (A szerző neve, per vers), illetve kanonikus irodalmi alkotásokat értelmeztek újra (például Vörösmarty Mihály: A Rom; Arany János: A nagyidai cigányok; Esterházy Péter:Fuharosok; Mészöly Miklós: Megbocsátás; Krúdy Gyula: Szindbád; Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival). A konferenciák egy részét a deKON-csoport által gondozott, deKON-KÖNYVek című sorozat dokumentálta, de a könyvsorozatban több fordítás- és gyűjteményes kötet, számos önálló kötet is napvilágot látott.

A tanszék irodalomelméleti vizsgálódásaink középpontjában az 1945 utáni irodalom, film, színház- és képzőművészet, illetve a digitális médium intermediális összefüggései állnak. Célunk, hogy az intermedialitás különféle, bináris oppozíciókra épülő elméleti modelljein túlmutató metanyelvi és diszkurzív apparátus kidolgozásával a XX. század második felében, illetve a XXI. század elején jelentkező meghatározó narratív, retorikai és médiaarcheológiai mintázatokra mutassunk rá. A szövegek/életművek feldolgozásában kétféle megközelítésmódot alkalmazunk: 1. a vizuális és szimulációs médiumok az irodalmi szövegekben játszott szerepének komparatív vizsgálata; 2. az e médiumokkal való bánásmód alakulásai egy-egy életművön belül.

A mediális „lenyomatok” feltárása és a médiumok dialektikus egymásrautaltságának elemzése ugyanakkor megköveteli azoknak a módozatoknak a feltérképezését is, ahogyan az egyes médiumokat, illetve a médiumközi viszonyokat elméleti és történeti keretben taglalták.

A médiumköziség vizsgálata egy interdiszciplináris szempontrendszer működtetését kívánja meg. Kutatásainkban ennek megfelelően az általános szemiotika, a nyelv-, a kép-, a reprezentáció- és a médiumelméletek, a film-, média- és kultúratudomány, a narratológia, az új retorika, a kritikai ikonológia és a képantropológia belátásaira támaszkodunk.

A tanszéken végzett kutatások másik csapásiránya a történetek létrehozásának és megértésének, a történetmesélés műfaji, mediális kondicionáltságának vizsgálatára irányul. A narratív megértés nem más, mint az ismeretszerzés és -elosztás egyik alapvető módja. Már a strukturalista narratológiák is felhívták a figyelmet arra, hogy a narrativitás szerepe sokkal átfogóbb jellegű, mint ahogy azt korábban gondolták. Egyrészt összekapcsolja a különböző nyelvű és kultúrájú népeket, másrészt nem szűkíthető le csupán a verbális, netán az irodalmi nyelv területére. A narratív megközelítés egyre nagyobb teret hódít a történettudományban, a pszichológiában, a jogelméletben, a zsurnalisztikában; történetekkel nemcsak műalkotások befogadása során találkozunk, hanem elsősorban a mindennapjainkban. Ezért lényegbevágó a narratív szövegek működésmódjának megértése; nemcsak a tudomány feladata ez, hanem az oktatásban is nagyobb teret kell nyernie. A tanszéken végzett kutatások olyan magyar nyelvű írások elkészítésére irányulnak, melyek módszeresen megvilágítják a narrativitás szerepét és alapkategóriáit.

Nyertes projektek, pályázatok:
2004-2007: „Az élő retorika. Retorikai fogalomrendszerek relevanciája az irodalmi művek befogadásában” (vezető kutató: Hódosy Annamária) 
2005-2009: „A dialogikus értelmezés interdiszciplináris elmélete és a kulturális szöveg alakváltozatai (verbalitás, vizualitás és multimedialitás)” (vezető kutató: Odorics Ferenc vezetésével) 
2006: Vizuális és verbális narráció (vezető kutató: Füzi Izabella)

wordpress website design