1986 április 13-án születtem Zentán, majd nagyjából 6 év után egy vészterhes papírfecni kézhezvétele után édesapám hirtelen Szegedre költözött, picivel később követtük. Eredetileg matekos voltam, aztán a színház és az irodalom kibillentett, de csak annyira, hogy kommunikáció- és médiatudomány szakra jelentkezzem. Újságíró leszek, gondoltam. Írtam is ezt-azt, leginkább kulturális témában, aztán egy kormányváltás után meglepő módon megszűntek a lehetőségek. Már nem volt kedvem újabbakat keresni. Maradt a színház (az Egyetemi, a Focus Műhely és a Metanoia Artopédia). Egyik zuhanni kezdett, a másik más irányba indult, a harmadik pedig észrevétlenül elhagyott. Közben beleszerettem a filmbe, jelentkeztem a Vizuális Kultúratudomány MA-ra és kimentem Ausztriába mosogatni. Jó volt sok pénzt keresni, de még jobb lett volna keveset azzal, amit szeretek. Szegeden nem láttam rá lehetőséget.
Csináljunk filmeket, mondtam lelkesen 2011-ben a hasonszőrűeknek. Ők bólogattak, így fogant meg az Elephant Studio. Azóta is vajúdunk. Félévente sikerült egy-egy díjat nyernünk, fesztiválra jutnunk, ami erőt adott, hogy tovább nyomjuk. Közben bosszankodtunk, hogy majd minden DSLR-el rendelkező fotós hirtelen videósnak is kikiáltotta magát. Vizkultos tanulmányaim nélkül pedig észre se vettem volna, hogy Szegeden jórészt csupán látványos mozgóképek készülnek, amiket felületesen videónak, sőt filmnek aposztrofálnak.
De nemcsak a magunk megnyugtatására szeretnénk, ha ez a csemete járni tanulna, hanem minden olyan tehetséges fiatal érdekében, aki valóban akar. Azért dolgozunk, hogy felépítsünk egy olyan stúdiót, ami képes az üzleti tevékenységéből a szerzői filmek megvalósítását támogatni, hogy sajátos filmes iskolává váljon és megmutassa: vidéken is lehet úttörő kísérleti filmet, színvonalas független filmet, ütős videoklipet, vagy hatékony reklámfilmet készíteni. Hogy ne kelljen minden tehetséges embernek Pestre vagy külföldre mennie.